Egy kis parfüm történet

Aki parfümöt visel, az nagy hatással van a környezetére, és az illat is hatással van rá. Az illat magabiztossá tehet, egyedivé, különlegessé. Az ember hamar felfedezte, hogy hő hatására a gyanták, balzsamok különleges illatot árasztanak. Ezt később felhasználták az áldozati oltárokon, az Isteneknek az állatáldozat helyett. Maga a szó „per fumun” azaz füst által, füstön át jelent.

Az első parfüm
A legelső parfüm a tömjén volt. Északkelet-Afrikában, Délnyugat Ázsiából terjed el. A balzsamfélék családjába tartozik fafaj. Ennek a kérgéből vonták ki a mázgás gyantát, amit templomokban használtak. Gyantát mézgát és 4-7 % ban illóolajat tartalmaz. Ókori Egyiptomban, a japán sintoista, és hindu szertartások kelléke. Számunkra Máté evangéliumából ismert, ahol a 3 bölcs aranyat, mirhát, tömjént visznek a kis Jézusnak.
A tömjén fertőtlenítő, sebgyógyító, feszültség-és görcsoldó, csillapíthatja az izületi fájdalmakat. Svájcban gyógyszernek minősítették.

Készítés:
Az illatos anyagok és azok készítését i.e. IV. évezredre lehet visszavezetni. A sajtolási, kifőzési, szárítási, porítási technika, a zsírban történő oldás, egy egyszerűbb desztillálási módszer már jóval időszámításunk előtt ismert volt. Mauritius Frangipani, híres olasz illatszakértő a XVI. sz-ban először oldotta fel égetett szeszben az illatanyagokat. Az ő nevéből származik a frangipani növény neve is a dél-amerikai Amazonas vidékén az őslakók a frangipani virág tejnedvével gyógyítottak súlyos bőrgyulladásokat. Az indiánok szent növényként tisztelték.
Az alkímia a VIII-XII. sz-ban élte virágkorát. A sok kísérletezésnek köszönhetően találták fel a desztillációt amely hozzájárult a parfüm készítés elterjedéséhez.

A modernebb parfümgyártás:
Kezdete a 16. század elejére tehető. Medici Katalin a királyi udvarban divatba hozta a parfümöket. A 17. századtól Grasse vált a parfüm-készítés bölcsőjévé, ahol a kesztyűkészítők a környéken található növényeket és virágokat használták fel a bőrtermékeik illatosítására, ezzel el lehetett fedni a bőr kellemetlen szagát. A 18-19. században egyre szélesebb réteg kezdett parfümöket használni. A magukra adó hölgyek könnyed, illatokat használtak: leginkább levendulát, ibolyát és rózsát. A hölgyek és urak hasonló illatokat viseltek, a parfümöket a 20. században választották szét a férfi és a női típusúakra.
A 19. század végéig a folyékony parfümöket kizárólag növényi illóolajokból keverték ki, olykor persze állati eredetű anyagokat is használva. A 20. század elején divatba jöttek a többjegyű virágos illatkompozíciók és a keleties keverékek, másfelől a kémikusok szintetikus alapanyagokat állítottak elő. Így a parfümgyártás ipari mérteket öltött. A parfümök szinte mindenki számára elérhető áruvá váltak, és megkezdődött a tömegtermelésük. Szerencsére mindmáig maradtak olyan parfüm-házak, ahol természetes alapanyagokból készítenek egyedi parfümöket. 

Alapanyag:
A parfümök virág szirmokból, bimbókból, levelekből, szárakból, fás részekből, gyümölcsökből, magvakból, kérgekből, gyantákból, gyökerekből kivont illóolajokból, sőt, állati mirigyekből készülnek. A franciaországi Grasse-ban a munkások még napfelkelte előtt leszedik a jázmint, ami a rózsa után a parfüm-gyártás leggyakrabban hasznosított alapanyaga. Amikor a nap felbukkan a virág az illatának húsz százalékát veszti el. Négymillió darab jázminvirágból mindössze fél kiló koncentrált olaj nyerhető ki. Az így nyert jázmin abszolút minőségtől függően 2-4 millió forintnyi összegbe kerül. A másik legértékesebb és legdrágább alapanyag az indiai szantálfa, aminek 30-50 év kell, mire felhasználhatóvá válik.

Az illatokat régen csábításra használták, ma már a mindennapi élet része. A parfümgyártás, eladás hatalmas, sikeres vállalkozás napjainkban, hiszen a gazdasági válság ellenére is virágzik. Ennek egyik oka, hogy a parfüm az átlagos ember számára is elérhető luxus.